Szakíts, ha bírsz!

Szakításnál - főleg ha nem te kezdeményezted - úgy érezheted, megtaposták világodat. Nem vagy felkészülve a másik elvesztésére, fájdalmas és gyötrő napokat élhetsz át.

Néha úgy érzed, könyörögnöd kellene, visszarohanni, újra felépíteni azt, ami összetört, közben tudod, felesleges. Esetleg elutasításba ütköznél, megaláztatás várna rád és még több fájdalom. Lehet büszke is vagy, és ez segít, hogy emelt fővel sétálj tovább.

Mi segíthet?

Fontos tudni, hogy szakításnál, ahogy mindem más emberi veszteségnél gyászmunka veszi kezdetét,amelynek viszonylag jól felismerhető szakaszai vannak: tagadás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás. Az el sem hiszemtől kezdve azonban a belenyugvásig sok idő telik el, amelyet érdemes saját fejlődésedre használni. Ne ijedj meg az egyedülléttől, még akkor sem, ha hosszú évek óta most kell először ezzel szembenézned. 

Itt az ideje megismerni önmagad, megbarátkozni azzal a szerethető, sebezhető és értékes lénnyel, aki vagy. Ideje magadra figyelned, a saját értékrended mentén felépíteni önmagad és világod. Ideje kerek egésszé válnod, hogy később, a gyászmunka után majd egyenrangú félként csatlakozhass valakihez, aki felimeri lelkedet és csodálni fog téged.

Fotó: Pixabay.com