Az internetes kikacsintás "válóok"?

Amióta csak elérhető interneten a szerelem, elérhető az erotika is egy vagy akár több partnerrel, azóta kérdés, hogy az interneten, az internet segítségével elkövetett flört, csetelés milyen kategóriába sorolható.

Eltérőek a vélekedések. Bizonyos kapcsolatokba belefér, nem számít csalásnak, más egy finom flörtöt tartalmazó levél alapján is felbontaná a kapcsolatát. Mert számára egy levél is árulás. 

Lehet, hogy az. A netes "csalás" határai ugyanis nincsenek kőbe vésve még ma sem, párkapcsolat és személyiségfüggő kinek mi fér bele az értékrendjébe. 

Richard Watson amerikai jövőkutató szerint válóoknak minősülhet majd akkor is, ha azt egyébként mindenki "természetesen" gyakorolja, és úgy véli, az nem számít.

A kérdés a kutatók szerint az, hogy a netes kapcsolatokat, amelyek akár szexuális jellegűek, akár érzelmi töltöttségűek, KAPCSOLATNAK tekintjük e majd a jövőben vagy sem. Ahogy a pornófilm nézése nem számít emberi kapcsolatnak, csupán egy vizuális élménynek (bár sokan erre is nemet mondnak és szigorúan itélkeznek pornónéző partnerük fölött), a párbeszédet gyakorló, esetleg a szavak, vagy a webkamera segítségével elkövetett szexuális aktusok valószínűleg kikerülnek ebből a kategóriából.

Julian Baggini angol filozófus szerint a fájdalmat nem az okozza, hogy a partner esetleg szexuális vágyaival kikacsint, hanem hogy kifelé tekint a közös kapcsolatból. Ehhez pedig a fejlődő technika egyre szélesebb körben nyújt lehetőséget.

A kutatók úgy vélik, nem feltétlenül csak partneri döntés tehát a csalás, hanem technikai kérdés is, mert a netes innovációk alátámasztják, hátteret biztosítanak mindehhez. A felhasználók pedig csupán (akár kíváncsiságból) élnek a lehetőségekkel.

Szóval a kérdés CSAK az, és ez a döntő, hogy emberi kapcsolatnak számít e a hús-vér találkozások nélküli, a technikai eszközök segítségével megejtett szex vagy sem. Ha kapcsolat, akkor csalás, ha nem kapcsolat, akkor csupán a szexuális fantázia kiterjesztése.

Én nem tudom eldönteni. És talán nem is lehet ezt egyértelműen kategorizálni az "elkövető" szempontjából, és talán nem is ebből az aspektusból kellene, érdemes vizsgálni, hanem annak a partnernek a szempontjából, akinek a háta mögött mindez megtörténik. Érzései mentén, a megélt fájdalom, megaláztatás mentén. Veszteségei mentén, amikor ráébred, hiába minden rafinéria, párja nem vele bújik a paplan alá, nem neki suttog szép, szerelmes, izgalmas szavakat, hanem egy ismeretlennek. Nem vele tölti az estét, nem az ő szemébe néz, hanem egy pixel-tekintetbe kapaszkodik. Nem őt simogatja vagy igényli az érintést, hanem a kamera túloldalán lévő ember segítségével "éli át" azt. Nem tőle igényli a gyönyört, hanem mástól. Nem neki ad gyönyört, hanem másnak.

Ha ebből a szempontból nézzük, akkor kézzelfoghatóbb a csalás ténye, egyértelműbb, tettenérhetőbb. Amely, ha nem is feltétlenül válóok, de magyarázatot mindenképp követel. őszinte kommunikációt, a kettejük között lévő kapcsolat feltérképezését, okok keresését.Miért, hol fordult el egyikőjük a másiktól. Miért a virtuális hátat fordítás, a magányos esték, a "majd megyek aludni édes" keserűsége, amikor tudja a partner, hogy még órákig más testének, szavainak lázában ég majd kedvese.

Csalás? Nem tudom. De párkapcsolati veszteségnek, vereségnek és kudarcnak egészen biztosan ítélhető.

Szerintem.

Fotó: Pixabay.com