Egy szakításnál legyünk egyértelműek, és határozottak. De közben figyeljünk a másik érzéseire is, igyekezzünk nem megbántani.

De vannak mondatok, amiket nem kellene erőltetni. Összeszedtünk egy párat, amiket biztosan nem akar senki sem hallani a szakításnál.

„Nem a te hibád?”
Köszönöm, ettől mindjárt jobban érzem magam…

„Nem akarlak megbántani.”
Ez igazán kedves és figyelmes, de mindannyian tudjuk, hogy most valami olyasmi következik, amivel meg fognak bántani. De legalábbis fájdalmat fognak okozni.

„Úgy érzem, hogy nekem most jobb, ha egyedül vagyok. Nem fér bele egy kapcsolat.”
Na ez az, amin az előtt kellett volna gondolkodni, hogy nálunk hagyod a fogkefédet, vagy meghívunk az unokatesónk esküvőjére. Vagy egyáltalán, hogy meghívsz egy italra a bárban.

„Nem érdemellek meg téged”
Ugyan, ugyan, volt már olyan, aki találkozott élete legklasszabb pasijával/csajával, teljesen oda volt tőle, mindenben tökéletesnek látta, és egyszer csak, ahelyett, hogy átadta volna magát a földöntúli boldogságnak, azt mondta: jaj, várjunk csak, én nem vagyok ennyire tökéletes, úgyhogy ahelyett, hogy boldog szerelemben élnénk, inkább szenvedésre ítélem mindkettőnket!

„Túl elfoglalt vagyok mostanában”
Soha senki, aki igazán odavolt valakiért, nem veszítette még el a lelkesedését vagy érdeklődését iránta azért, mert a héten túl sok meetingje volt.

„Még mindig fontos vagy nekem”
Könyörgöm, még akkor se mondd, ha tényleg így érzel! Ez a mondat csak hiú reményt táplál, mintha egy kis ablakon keresztül leselkedhetnénk be a mézeskalács házikóba. Aztán meg majd csodálkozol, ha téged hívunk fel hajnal kettőkor, mert pókot találtunk a fürdőszobában. Hát nem te mondtad, hogy még mindig számíthatunk rád? Ja, hogy ennyire nem…

„Bárcsak néhány évvel később találkoztunk volna”
Én meg azt kívánom, bárcsak csoki íze lenne a kelbimbónak, de ettől még nem lesz az. Egy szakításkor az egyik utolsó dolog, amit hallani akarunk, az egy arra utaló mondat, hogy bár a távoli jövőben akár a közös életet és a meghitt családi fészket is el tudnánk az oldalunkon képzelni, előtte még szeretnél megfordulni néhány másik ágyban.

Totális csönd
Szakítani nem egyszerű. Sem annak, akivel szakítanak, sem annak, aki szakít, de azért lássuk be, hogy az utóbbi van könnyebb helyzetben. Ezért a legkevesebb, amit megtehet, az az őszinte magyarázat, a nyílt válasz a kérdésekre, és az, hogy szembe néz a másikkal.

Na igen, ami ilyenkor mindenkinek kell, az egy magyarázat. Akkor tudjuk lezárni a leghamarabb, ha már az elején tudjuk, hogy miért is lett vége. Még akkor is, ha nem fogunk neki örülni. Jobb, ha gyorsan tépjük le a tapaszt, és nem lassan, hogy tovább fájjon.

Forrás: bien.hu